2. Rész Tényleg ezt akarod?Akkor hajrá tudod merre van az ajtó.

Sziasztok! Tudom több mint egy hónapja nem volt friss de sok mindent intéztem magamnak... Ugye megcsináltam a Szerkesztős blogom is-ami szerintem egész jól halad:)-jelentkeztem novella író versenyre-amivel még nem vagyok kész de amint befejezem megmutatom nektek is:)-és időm sem volt sőt most sincs.
Most is próbára kellene mennem mivel vasárnap fellépünk-de nem érdekel-2 osztálytársamat a pótvizsgára kellene felkészítenem-de ez sem érdekel-és az egyik fiú barátom öcsét kell korrepetálnom angolból. De ezek most háttérbe szorulnak és nektek hozom a részt mivel megérdemeltek ennyit:) Véleményt elfogadok;) Jöhet hideg meleg nem harapom le senki fejét:)

Oda sétáltam a falhoz s levettem a képet.Végig simítottam rajta mire az emlékek  feltörtek bennem.Austin szeretlek szavai és az utána történtek.Mind a ketten megtettük,igaz Én előbb de fiatalabb voltam és lerészegedtem.Az egész éjszakából nem emlékszem semmire csak arra amikor felébredtem az ismeretlen srác mellett.Szinte azonnal tudtam,hogy mi történt.Egy ribancnak éreztem magam.Ezek után elmondtam mindent Austinnak.Két hétig nem beszéltünk aztán győzött a szerelem,ám nem sokáig.Pár nappal később megtudtam,hogy az nap este elment a haverjaival egy buliban ahol két lány nagyon illegette magát neki és ő nem tudott ellen állni.Nem volt jogos részemről de tudtam és tudom is ha Ő egyszer félre lép megteszi később is.Nekem azóta nem volt egy normális tartós kapcsolatom.Nem bízok a pasikban.Na  jó a bátyáim és apu kivétel de a többiek nem.Mind ugyan azt akarja.Idő közben elsétáltam a kukáig és a képet kettőbe tépve dobom be a szemetesbe.Úgy hiszem és érzem ezzel a cselekedettel lezárom életem azon szakaszát.
-Húgi gyere le kész a vacsi-jön be kopogás nélkül szobámba Joe.-Mi a baj?Sírtál?-lép közelebb hozzám.Észre sem vettem a könnyeimet annyira elmerültem a gondolatimba.Gyorsan letörlöm pulcsim ujjával könnyeimet majd próbáltam bátyámra mosolyogni amiből csak egy vicsor szerű valami lett.
-Minden a legnagyobb rendben csak előjött pár emlék kép.-mondom még mindig kényszerből mosolyogva.
-Austin?-ezzel az egyetlen szóval is megválaszolta a saját kérdését.Óvatosan bólintok majd újra és újra végig szántja arcomat könnycseppjeim.Gyorsan oda jön elém és átölel.Készségesen bújok karjai közé.Biztonság érzetem van miközben szorosan tart izmos testéhez.Ezért is szeretem őt annyira.Ha szükségem van rá mindig számíthatok rá,ha a problémáimat akarom valakivel kibeszélni mellettem van.Neki mondtam el mindent először.Úgy érzem vele sokkal szorosabb a kapcsolatom  mint Matt-tel.Ő a ház mókamestere és szinte semmit nem vesz komolyan.Nem értem kire ütött ez a gyerek mivel mindenki normális ebben a családban csak ő ilyen csoda gyerek,de mi így szeretjük a kis hülye fejét.Elmosolyodom gondolatomon amit Joe is észrevesz.
-Jobban vagy?-néz le rám aggódva.Ismét bólintok.Homlokomra ad egy puszit majd elindul kifelé.-Adok öt percet,hogy összeszedd magad.Ha nem leszel lent feljövök érted!-fordul vissza az ajtóból, amit hangosan becsap.Kicsit nevetve megrázom a fejem, s elindulok a fürdő felé.A tükörben egy kisírt szemű, meg gyötört arcú lány néz vissza rám.Utoljára akkor láttam őt mikor a meghalt.Nehéz volt nélküle de mint eddig mindennel azzal is megbirkóztam.Megengedem a hideg vizet s kezem az alá tartva engedem tele a markom melyet egy egyszerű mozdulattal az arcomra "fröcskölöm".Elveszem magam mellől a törülközőt, s szárazra törlöm vele a bőröm.A tükörből már egy kicsivel életképesebb lány pillant vissza rám.Kicsoszogok a fürdőből s egyenesen a lépcső felé veszem az irányt.Az ebédlőből anyu és apu hangja szűrődik ki.Mintha valamin veszekednének.Furcsa ezt kimondani de tényleg veszekednek.Eddig még sosem hallottam őket ilyen hevesen vitatkozni.Voltak már kisebb össze szólalkozásaik de azok apróságokból alakultak ki és a végén nevettek rajta.De ez más.Érzem ebből nem lesz semmi jó.
-Tényleg ezt akarod?Akkor hajrá tudod merre van az ajtó-kel ki magából anyu.Lépteket hallok amik közelítenek.Hirtelen nem tudom mit csináljak. Ha itt maradok tuti lebukok de ha elindulok fel vagy a fürdőbe talán van esélyem láthatatlannak maradni.Végül berohanok a fürdőbe ahol Matt szárítja a száraz(?) haját.Értetlenül nézek rá majd suttogja,hogy anyu,apu. Bólintok mire megkérdezi tőlem mit keres itt.Válaszom egy az ajtó felé bökés ahonnan még most is anyuék ordítozását lehet hallani.Nem telik bele Joe hangját is felfedezem a heves vitába. Se Matt,se én nem bírok magammal így mi is kimegyünk.A látvány ami fogad egy filmben vicces lenne de így a valóságban nem. A kép ami fogad a következő: Joe ordít apuval,hogy figyeljen már anyura és a babára,apu ordít anyuval,hogy:komolyan ez a legjobb?Elmenekülni a problémák elől mindig is ezt csináltad! anyu pedig ordít Joe-val,hogy minek jött le,menjen azonnal vissza.
-Elég!-kiáltja el magát Matt.Az örökösen bolondos bátyám komoly arccal mered a társaságra.-Komolyan mindent ordibálással,vitával,és egymás hibáztatásával kell megoldani.Már nagyon elegem van ebből.Mióta tart ez a dolog 2-3 hete?Üljetek re normális körülmények között és beszéljétek meg ha meg végképp nem megy-ahogy eddig sem-akkor pedig el kell fogadnia mindenkinek,hogy a helyzetet.-jár fel-alá a három alany között.Meglepett pillantással jutalmazom az idősebb bátyám majd Joe-ra nézek aki a földet vizslatva áll.A másodperc töredéke alatt  a meglepett arckifejezésem felváltja az értetlen és csodálkozó.matt felém bólint amolyan"majd éjjel mindent elmondok" fejjel.Bólintok és mivel semmi értelmét nem látom,hogy itt álljak inkább felmegyek a szobámba.Azért jöttem haza,hogy tanácsot kérjek erre egy családi vitába csöppenek.Nagyon jó mondhatom. Amíg te Chichagóban tanulsz,éled az életet,és egy tóparti házban laksz a legjobb barátnőddel,azt hiszed mindenhol minden rendben de közben meg otthon áll a bál.Lehet nem kéne vissza mennem a kollégiumba se az iskolába. Hiszen itthon szükség lehet rám,főleg ha tényleg olyan komoly,hogy anyu már ki akarta tenni aput.Végül elintézték egy legyintéssel s apu felballag a lépcsőn.Értetlenül meredünk utána de pár perccel később megkapjuk a választ.Egy sporttáskával és a laptopjával tér vissza majd monoton hangon közöli.
-Jobb lesz ha egy darabig szállodában leszek.-fordul félig vissza majd a kocsi kulcsát leveszi a helyéről s az ajtócsapódás jelzi,hogy elhagyta a házat.Anyu is felmegy és a szobájuk ajtaját becsapva adja tudtunkra nincs jó kedve.Joe is követi anyu példáját. Azt hittem befejeződik az ajtócsapkodás de tévedtem. Úgy látszik ma mindenkinek ilyen kedve van.Matt átkarolja a vállam,s felvezet.Belépünk a szobámba majd leveti magát az ágyamra. Pát pillanatig hezitál majd végül megszólal.
-Nem gond ha elmegyek tusolni?-biccent az ajtóm felé.Úgy csinál mintha engedélyt kéne kérnie tőlem.
-Igen gond!Tilos kimenned a szobámból főleg tusolni.-mondom neki nevetve.Mosolyogva megrázza a fejét majd elindul ki a szobámból de útközben megáll és egy puszit nyom az arcomra.Ezután már tényleg elmegy tusolni.Abban a pillanatban,hogy becsukja az ajtót előveszek egy fehérnemű szettet és egy hosszú kinyűtt pólót.Bemegyek a fürdőbe majd ledobálom magamról a ruhákat.Beállok a meleg víz alá,s se perc alatt kész is vagyok. Hajam felkötöm egy laza kontyba a fejem tetejére és vissza ballagok a szobámba.Matt már vár rám csokival és üdítővel a kezében.Ledobja magát az ágyam egyik felére míg az édességeket leteszi az éjjeli szekrényre.Befekszem mellé az ágyba mire szorosan magéhoz von.Fejem mellkasán pihentetem miközben elmondja az egész sztorit.Végül bólintok ám nem értem. Simogatni kezdi a hátam,minek hatására lenyom az álom.