1.Rész Kicsim.Hát megjöttél?

Sziasztok!Ma hajszárítás közben megszállt az ihlet amit papírra is vettetem.Esküszöm tovább tartott begépelni mint megírnixdd.Nagyon nagy meglepetésként ért,hogy már a Prológushoz érkezett komment.Nagyon köszönöm a kommentet:DRemélem aki rányomott a "Rossz" gombocskára ezennel is rányom és kifejti a véleményét egy komentben,hogy mit kéne változtatnom,hogy az ő tetszését is elnyerjem.;) Remélem erre is kapok pár véleményt:)
Ui.:Minden szereplőről van/lesz kép a "Szereplők" Címszó alatt.

Feel this moment

Épp anyuhoz tartok a gimiből.Ma nagy elhatározásra jutottam.Mivel mindentől messze van a házam így eladom,és beköltözök a koleszbe.Nem repesek az örömtől,hiszen mióta Chichagóba költöztem ott élek.Hosszú út áll még előttem,mivel anya Torontóba él én pedig a Szelek városában.Rég nem beszéltem már vele és nagyon hiányzik.Mostanság heti egy két alkalommal telefonál és ezek a beszélgetések nem tartanak tovább 4-5 percnél.Szeretném már végre kibeszélni vele az érzéseimet és mi lenne a helyes.Remélem tud segíteni és előrébb visz a döntésben.

~*~*~

Hangos dudaszóval adom anyu tudtára,hogy megjöttem.Szinte felüdülés kiszállni a kocsiból,megbántam,hogy nem hallgattam Bo-ra.Még nem is meséltem Bo-ról.Ő a legjobb barátnőm mióta Chichagóban tengetem minden napjaim.Egy ideig együtt béreltük a házat de egy idő után úgy döntött,hogy inkább beköltözik a városba.Azóta üresnek érzem az életem.Nem hallom nap mint nap mikor felkel és üvölt velem mert elfogunk késni,vagy éppen csak végig ökörködjük a délutánt.Bo-ról azt kell tudni,hogy minidig élénk,bolond,és aktív volt.Képes két teljes napot megállás nélkül végig tanulni.És velem mi van?Bo tökéletes ellentéte vagyok.Inkább végig alszok két napot mint,hogy tanuljak.Igaz az ökörködésben én is segítek neki de másban nem szoktunk igazán egyet érteni.Ezért is szeretem őt annyira ha ő nem lenne én már rég nem lennék a suliba,pedig mindig is az volt az álmom,hogy orvos legyek de ahhoz,ugye tanulni is kell.

-Kicsim.Hát megjöttél?-Rázott vissza anyu a gondolataim országából a való világba.Vörös tincsei most is ugyan úgy rakoncátlanul omlottak hátára ezzel kiemelve hosszú vékony nyakát.Zöld szemei most is ugyan úgy csillogtak mint pár hónappal ezelőtt.Alakja karcsú és arányos.Meg sem látszik rajta,hogy már három gyereket szült és hamarosan újra átéli ugyan azt mint eddig már háromszor.Végre nem én leszek a legfiatalabb a családban hanem az a kis csöppség.

-Igen anyu.Hosszú út volt de itt vagyok-felelek mosolyogva majd szorosan magamhoz ölelem persze óvatosan nehogy megnyomjam a hasát.Elhúzódik tőlem,hogy jobban szemügyre vegyen.Tetőtől talpig végig mér bár több ponton is megakad a tekintete.Ajajj most jön a fekete leves.

-A hajad miért lett ilyen szőkés és mikor varrattad ezeket magadra?És még a piercing-ről ne is beszéljünk.-nézett végig rajtam hitetlenkedve.

-Anyu nyugi.A stressz árt neked is és a babának is-próbáltam terelni a témát.Nem tudom mennyire lenne kiakadva ha a fülemben lévő fülbevalókat is látná de nem is akarom megtudni.

-Ne terelj,kérlek-emeli fel kezét.Megadóan bólintok s szólásra nyitom a szám.

-Ezt inkább beszéljük meg oda bent.-mondom anyának mire helyesli ajánlatom s elindul a nagy ház belsejébe.Lezárom a kocsit majd utána megyek.

-Húgi!-Ugrik nyakamba Joe mikor belépek a bejárati ajtón.Mosolyogva ölelem őt vissza.Egy jóleső sóhaj hagyja el tüdőm mikor megérzem édes ám mentolos parfümje illatát.Elhúzódok tőle,hogy végig nézhessem őt.Semmit nem változott.Göndör tincsei még mindig ugyan olyan kócosan állnak fején.Arcvonásai férfiasodtak de a pajkos zöld szeme és az a gödröcskés mosolya megmaradt.

-Engem már észre sem veszel?-Jön ki felháborodottan a konyhából az idősebb és egyben leghülyébb bátyám Matt.

-Képzeld nem.-vettem fel a szerepem.Hatalmas mosollyal az arcán oda jött hozzám és szorosan átölelt.Őt is jól szemügyre vettem.Gyerekes arcvonásai még most sem tűntek.Kék szemében még minidig felfedezem azt a kisfiút aki utánam ugrott a medencébe miután 2 éves fejjel ügyesen belestem.Haja szokásosan az ég felé meredezik ezzel legyőzve a gravitációt.A nappali fala mögül elő bukkan apu védelmező alakja.Haja semmit sem változott.Ugyan úgy barnán áll neki néhol egy két ősz hajszállal.Kék szemei szinte világítanak miközben végig mér.

-Kislányom látom te is jó pár értelmetlen motívumot magadra varrattál ugyan úgy mint a bátyáid.-néz körbe hármas fogatunkon.

-Értelmetlen motívumok?Neked ez a iránytű értelmetlen motívum?-Mutatja meg Matt alkarját díszítő alakzatot apának.Nevetve megrázom a fejem mire minden szempár rám szegeződik.

-Most mi van?-Nézek körbe a kis társaságunkon.Értelmetlenül néznek rám.

-Oké akkor most meséld el mégis miért tetted ezt magaddal?-utalt a kint történtekre anyu.Bólintottam majd ott helybe elkezdtem mesélni.Még a kisebb motívumokon nem akadt ki senki annyira de mikor meglátták a jobb oldalamon díszelgő álomfogót kaptam fejmosást ezerrel.Mikor végre befejezték elmondtam nekik mi a szándékom a tóparti házzal.

-Anyu,apu úgy döntöttem,hogy kiköltözöm a tóparti házból.Ha nem tartotok rá igényt eladom.-vázoltam fel a döntésemet.Egyetértően bólogattak majd biztosítottak arról ha bármire szükségem van nyugodtan szóljak nekik.Miután ezt kibeszéltük kimentünk a kocsihoz majd behurcolkodtunk a régi szobámba.Semmi nem változott néhány kép ott lógott a falon köztük Az a kép is.